"Igazából egyetlen alakot szeretnék leírni, megrajzolni. S meglepetéssel vettem észre,hogy ez az alak él. Már nevét is tudom, ismerem, szólongatom. Azt hiszem, idősebb nő, aki
egy emberi közösség középpontjában áll. Nem különösebben okos, nem is különösebben jó. S egyszerűen tud valamit, ami talán az élet titka. Amit szavakkal ő egészen
biztosan nem tud kifejezni. Egyensúlyban van. Ennyi az egész. Ennek a nőnek, ennek a minden valóságosnál előbb, ismeretlen nőnek titkát szerettem volna munka közben kilesni.
Írói program ez? Bizonyosan nem az. S néha megdöbbent, milyen pazarlással, milyen rejtekutakon kell keresnem az utat feléje. Emlékszigetek százain kell átvándorolnom, amíg
eljuthatok hozzá. Mindannak, amit az életről tudok, vagy tudni szeretnék, ő van az alján.
S nem tudom ki ez a nő, élt-e valaha, találkoztam-e valahol vele.
Talán ő az Anya. A másik. Az örök és ismeretlen, akivel találkozni szeretnék. Nem tudom.
De tudom, hogy minden leírt sorral, minden könyvvel és műfajjal feléje kutatok, mintha választ tudna adni.
És aztán évek múltak el, tele munkával, megalkuvással és kísérletekkel, mikor egyre homályosabban, bizonytalanabbul láttam ennek az alaknak arcát, nem hallottam hangját. S
aztán egy pillanatra, idegen területeken, váratlanul megpillantottam. Mintha a munka nem is lenne egyéb, csak ürügy s alkalom egyszer találkozni vele."
Márai Sándor:Egy polgár vallomásai
