Festményeim és a honlapom tartalma az én tulajdonom. Ezek másolása szellemi tulajdon ellopásának számít és jogi következményeket von maga után. Sajnálatos módon jó okkal kell ezt a főoldalra kiírnom.

KOPIÁS   GABRIELLA

 

Fuvola    ének    botanikus festészet    tanítás    coaching

Querflöte    Gesang    Botanische Malerei    Pädagogik    Coaching

„A zene, melyet Konrád szeretett, nem feledkezést akart nyújtani, hanem megérintette az emberekben a szenvedélyeket, a bűntudatot; azt akarta, hogy az élet a szívükben és a tudatukban igazabb legyen."

                                                                             Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek

 

 

"Die Musik hingegen, die Konrad liebte, bot nicht das Vergessen an, sondern berührte in den  Menschen die Leidenschaften und das Schuldgefühl; sie wollte, dass das Leben in den Herzen und  im Bewusstsein der Menschen wahrer sei."
Márai Sándor: Glut

 

Húsz év után költöztem haza Ausztriából. Hazahoztam szívemben Schubertet, és a varázslatos, csendesen egyszerű és nemes Nussdorferstrassei szülőházát, ahol még érezni a zeneszerző levegővételét. Szomjasan ittam magamba a walzert, elalvás előtti becsukott szememben ott van a Császárváros építészete; emlékeimben a nagyszabású kiállítások levegője az Albertinából, Belvedere-ből vagy a Kunsthistorisches Museumból, ahol annyit bolyongtam; szívemben hazahoztam a kinti barátokat, jótevőimet, és nem utolsó sorban a Bécsi Filharmonikusok szóló fuvolistájától, Mesteremtől vett látást, hallást, zenei színeket, formatant, ujjlenyomatot és iránymutatást. A rend, a munka és precízió tiszteletét és szeretetét, a biedermeier nyugalmat, és, nem utolsó sorban a híres bécsi virágcsendélet festőket Waldmüllert, Drechslert, Olga Wiesingert és Johann Knappot, vagy az Opera falára aranyozott mintákat. Ahogyan Georg Kreislert a kabarettistát is, a Palais Palffy művészkörét, a Leopold Családot, az énekórákat, a Zeneakadémiát, Klimtet, a Sieveringerstrassét, Sissi Hermes Villáját, és mindazokat, akik ennek a kultúrának a hatását magukon viselik.

 

Sok festő késztetést érez, hogy lefesse amit lát. Zenészként én késztetést éreztem lefesteni, amit hallok.

Ebből következett, hogy lassanként le akartam tudni festeni azt is, amit látok, de mindig egy önmagán túlmutató céllal.

 

A századforduló jelentős művészei nem csak egy területen voltak specialisták: nem "csak" festők vagy építészek voltak:

az angol prerafaelista William Morris író is volt, fordított is, emellett építész, festő, és mérnök minőségben is dolgozott.

Barátja John Ruskin szintén nem "csak" festő volt, de ugyanúgy író is, aki elsőként tanított művészettörténetet az Oxford egyetemen, s könyve a "Velencze kövei" mai napig meghatározó ismeretanyag az építészek számára.

A bécsi Josef Hoffmann építészként bútort is készített és megalapította a Wiener Werkstättét, Koloman Moser festő, grafikus és kézműves is volt, csodás ablaküvegeket is alkotott, lámpát, bútort, ékszereket tervezett. De említhetnénk a lengyel Stanisław Wyspiańskit is, aki egy személyben festő, grafikus, költő és drámaíró volt, az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész; a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója. Sorolhatnánk francia, német és más művészeket is vég nélkül: mertek egy életen át nagy mesterektől tanulni, felnőtt fejjel is vállalták az új szakmáikból adódó gyerekbetegségek végigküzdését, nem törődve senkivel, csak a szívükben levő üzenet kifejezésével; tudták, érezték, mi fontos az alkotó szellem működéséhez.

Összművészeti rálátásuk volt tehát: egy életen át alkotó és olvasó emberek voltak.

 

Így aztán legitimnek érzem, hogy a fuvola mellett éneklek és festek is, szívesen tanítok, és foglalkozom lélektani kérdésekkel is -néha tollat ragadva, mert érzékeny művészként felelősnek érzem magam a jövő formálásában, és elmondhatom:

nagyon sok álmomat meg tudtam valósítani életem során, persze nem kevés hibával és még több szerencsével útközben, sok nélkülözésen és néha igen, szenvedésen keresztül is, amiből egyfajta katartikus tudás született.

Így azok számára, akik lelkükben hasonló mintázatúak, Babits soraival élve "akinek szép a lelkében az ének", talán inspirálóan hathat majd az oldal.

 

Üdvözlettel:

 

Kopiás Gabriella

 

Írásaimat egy német gépen kezdtem el, majd utólag szórtam  a szövegekre magyar ékezetet. Igyekeztem többször átolvasni, volt, hogy a korrektúrát nem mentette le az oldal, de talán mára sikerült átfésülni a szövegeket nagyító alatt. Ha mégis  ékezet hiányosságot találnának, kérem jelezzék nekem. Megértésüket köszönöm. 

"Der Weg, den Du gegangen bist, unterscheidet Dich von anderen".

Seit meiner Kindheit treibt mich eine unstillbare Neugier an. Ich möchte ständig neue Gebiete entdecken und sie bis zur Professionalität entwickeln.
Ich liebe und genieße Stil als Solchen, den Reichtum der Sprachen, der Kunst und auch den Reichtum der in den Talenten anderer Personen versteckt ist.

Lache sehr sehr gerne, -ein befreiendes, herzhaftes Lachen ist unbezahlbar und lässt mich immer über den Sachen stehen... .

 

Gesang

"Je chante la romance, Je chante les milords, Qui n'ont pas eu de chance!"
"Ich singe für diejenigen die keine Chance hatten"- Edith Piaf"
Éneklek azokért, kiknek nem volt esélye".
A zenében leginkább a katarzis, a felemelő megtisztulás pillanata varázsol el.

Ezt talán csak a hit és a szexualitás tudja még megadni a zenén kívül.

Pillanatok, amelyek a hétköznapokból átrepítenek a világegyetembe,

amely ilyenkor oly' otthonosnak tűnik.

Pillanatok, amelyekért érdemes élni.

Ott állni, és megélni, hogy átömlik rajtunk valamiféle áramlás, amely rajtunk keresztül folyik tova, egy különleges állapot, egy varázslat.

Érezni a publikum koncentrált figyelmét, a bizalmat, hogy ezt a figyelmet vezethetem, közben belül égni, és tudni, hogy mindannyian közelebb kerülünk ilyenkor önmagunkhoz.

 

Létezik egy másik csodálatos jelenség is: az a szint, amikor a zene beszél. Amikor bár még különböző magasságú hangokat játszunk, de mégis már-már beszélünk, halkan és intim módon, titkok szófoszlányai, melyek csak Isten és Ember között vagy csak két szerelmes között mondhatók el.

 

Ez a halk, finom jelenség a kontraszt a nagy, hangos és színes ecsetvonásokhoz képest.


In der Musik fasziniert mich am meisten das Katharsis-Moment. Das findet man nur in der Kunst und vielleicht in der Glaube oder Sexualität. Momente, die uns über den Alltag hinaus ins All
bringen können.Momente wofür es sich lohnt zu üben,worauf es sich lohnt zu warten.
Da-zu-stehen und zulassen, dass von oben herab eine Fluss oder Strom durch uns weitergeleitet wird, es ist eine Zustand, ein Zauber...zu spüren, dass man die Aufmerksamkeit des Publikums führen darf, und inzwischen selber zu brennen...es ist ja wie der Song “One Moment In Time“.
...und es gibt noch eine Phänomen, das mich fasziniert: die Ebene, wo die Musik ‚spricht‘. Wo ich zwar Töne spiele, aber schon längst spreche... leise und intim... über Geheimnisse, die nur unter Mensch und Gott oder nur zwischen zwei Menschen innig ausgesprochen werden können....
Es ist der Kontrast zu den beweglichen großen Pinselstriche – und natürlich, beim Gesang verstärkt sich die Wirkung auch noch durch den Text“.

Querflöte

"Vonalakat látok, melyeknek ritmusa van; hangokat hallok, amelynek színei vannak; teret érzékelek, amely erővel, fénnyel, lendülettel, romantikával, vad ösztönökkel és eleganciával telített.
A formák és színek mesélnek nekem egy világról, ahol harmónia uralkodik; organikus elemek vezetik ki fantáziánkat a Mindenségbe.
Chansonénekesként mesélünk a múltról, amelyet génjeink ismerhetnek csak; mesélünk álmokról, reményekről és titkokról; fuvolistaként ezüst csíkot húzunk mindezek fölé.

De Jean Cocteau szerint csak az igazságnak van olyan ereje, hogy megérintse a szíveket.
Sehe Linien die rhythmisch sind, höre Töne die Farbe haben, und spüre Raum die mit Power, Glanz, Schwung, Inhalt, Elan und Eleganz gefüllt wird.
Die Formen und Farben erzählen mir über eine Welt, wo Harmonie herrscht; organische Ornamente führen die Fantasie hinaus in All.
Auch als Chansonerie erzählen wir von der Vergangenheit, die in unseren Genen gespeichert ist, wir erzählen Träume, Hoffnungen  und Geheimnisse; malen ein Bild über einen anderen Welt und solange wir Märchen erzählen, glauben wir ein wenig auch daran.
"Nur die Wahrheit hat die Kraft die Herzen zu berühren"-sagt Jean Coctaeu.

  
A formák és színek mesélnek nekem egy világról, 

Malerei

                    Miért festek?

Mert nagyon sok hasonlóságot vélek felfedezni a vonalak és a zenei ívek között: egy hangnak, ahogyan egy vonalnak is lendülete, hullámzása, színe, magassága, iránya, tartalma és szellemisége van.

 

Ha egy festményt közelebbről vizsgálok, keresem, mit üzen a mester: az ő személye, energiája minden négyzet-centiméteren érezhető; ahogyan az akarata,  érintése, intenzitása, és vehemenciája, végső soron a szelleme is, amely az egymásra rakott rétegek, színváltozások vagy a karakteres vonások között olvashatók ki.

 

 

 

„Warum male ich?" - Weil ich sehr viel Ähnlichkeit mit der Musik sehe:

ein Ton wie auch eine Linie hat eine Schwung, eine Farbe, Breite, Höhe, Elan, Wellen, Richtung, Inhalt und Geist“
Mich fasziniert an einem Bild zu sehen, was der Maler vor hatte, seine Absicht und Energie auf jede Quadratzentimeter zu spüren, seine Wille, seine Berührung, die Intensität, Vehemenz, die in
Schichten versteckten Informationen und letztendlich den Spirit, mit welchem er sich mitteilt. Ich spreche natürlich von einem ausgezeichnet-ausgearbeiteten, anspruchsvollen Gemälde.